A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor

1995-ben egy 7500 éves falu nyomaira, köztük egy jelekkel borított állatfigurára [1] bukkantak a régészek a Kerka völgyében, a Szentgyörgyvölgy határában lévő Pityerdombon. A szobrocska hiteles múzeumi másolata ma megtekinthető a veleméri Sindümúzeumban.

1/a. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor; mindkét képen látható a székely "s" (sarok) jel megfelelője a lábakon; az ősvallási elképzelés szerint ilyen hegyek voltak a világ sarkain s azok tartották az ég boltozatát; a sarkoknak külön isteneik voltak; a sarok szavunk szár Óg (Óg király, azaz görögösen Heraklész) nevéből alakult ki; a bal oldali képen a tehén hátán az ég szójel; a jobb oldali képen pedig a tehén fején a szár „úr” szójel látható

Az égetett agyagtehenet Bánffy Eszter, az MTA Régészeti Intézetének főmunkatársa ásta ki.[2] Prehisztorikus és középkori régészetből, valamint indológiából szerzett diplomát az ELTE-n. Ásatásain a neolitikum kultúráját kutatta.

Kandidátusi disszertációjában (Kultusz és régészeti kontextus Közép- és Délkelet-Európában a neolithikum és a rézkor idején, 1987.) a délkelet-európai régió kultikus jellegű leleteit vizsgálta, s azokat a vallástörténészek megállapításaival vetette össze (Eliade-től Frazer-ig). "E dolgozatban általánosan elfogadott és használt vallástörténeti fogalmakat hasonlítok össze régészeti jelenségekkel. Azt vizsgálom, van-e valamilyen összefüggés egy lelet, leletegyüttes vagy kultikusnak ítélt jelenség ésvalamilyen, elméleti kutatók által leírt, archaikus vallásra vonatkozó megállapítás között."

1/b. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor nézetei

A régészeti jelenségeket azonban nem hasonlította össze a magyar ősvallás és írástörténet adataival (egy szélsőséges finnugrista álláspont szerint már a magyar ősvallás kifejezés használata is tudománytalan).

A szerző (a vele folytatott beszélgetések alapján) tudatosan mellőzi a kőkori ősvallási jelképekből kialakult székely rovásjelek tanúságának figyelembevételét. Mintha tudománynak csak az angol nyelven publikált, íróasztalszagú elméleteket tekintené; miközben átlép az ősvallás létező emlékein. E miatt az alapállása miatt nem ismerhette fel a saját ásatásán előkerült, jelekkel borított tehénszobor népesedés-, írás- és kultúrtörténeti jelentőségét – bár éppen ezek kutatására vállalkozott.


Az olvasás nehézségei

Mint azt alább látni fogjuk, a tehénszobor jeleit a székely rovásírás segítségével el lehet olvasni.[3] A régész mentségére fel lehetne hozni, hogy a disszertáció írásakor még nem jelentek meg nyomtatásban azok az írástörténeti felismerések, amelyeket figyelembe vehetett volna. Ezeket az információkat akkor még csak az Írástörténeti Kutatóintézet előadássorozatán lehetett megszerezni.
Általánosan is megfogalmazhatjuk azt az axiómát, hogy aki nem ismeri a székely rovásírás jeleinek előzményeit, az nem ismerheti igazán a bronzkor és a kőkor vallását sem. A jeleit elolvasni nem tudó számára a kiásott régészeti lelet jórészt rejtély marad.

Bizonyos mértékig elfogadható az átlagolvasó visszafogottsága és tanácstalansága e jelek láttán – hiszen az írásjel is, meg a műfaj is ismeretlen a számára.

Nem latin betűket lát maga előtt, amelyre a tanító néni gyermekkorában megtanította, végtelen türelemmel magyarázgatva neki a betűvetés módját, s aminek a gyakorlására volt elég ideje és alkalma.

A műfaj is új a számára, mert nem novellát, hőskölteményt, apróhirdetést, győzelmi feliratot, vagy számlát olvashat a tehén testére írva –hanem egy térbeli világmodell jeleit látja. Ez a térbeli világmodell egy szokatlan műfaj, másfajta szabályokkal (l. Varga/1999!).

Egy szakembertől persze elvárható lenne, hogy át tudjon lépni ezeken az akadályokon és képes legyen a térbeli világmodell olvasási rendjének megértésére. Azonban még ettől is messze állunk.

A legfurcsább kifogásokat vetik ellene a szár, sarok, ég és Ten szójeleket feltételező olvasatnak. Záhonyi András például azért nem tekinti írásnak a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleit, mert nincs belőlük legalább három egymás mellett.

A szentgyörgyvölgyi szójelek valóban nem alkotnak összefüggő sorokat, hanem elszórtan helyezkednek el a szobron. Azért került csupán egy-egy szójel a tehén különböző testtájaira (a világmodell részeire), mert azok megnevezésére elegendő volt egy-egy szó is. Mert a szentgyörgyvölgyi írásemlék szavait nem betűkkel írták, hanem szójelekkel.

2/a. ábra. A mistelbachi avar boglár a Napot ábrázolja, a székely „ü”(Üdő) jel rokonságába tartozik; a keretben több példányban látható kacskaringó a jó szójele, Istenünk állandó jelzője; a boglár „jó Üdő” alakban olvasható el; a ló homlokát díszítette (amint a tehénszobor is a homlokán viseli a szár méltóságjelet)

Széles körű jelhasználat

Amint azt Bánffy Eszter egy riportban megfogalmazta, a kőkori agyagművesek (egy kultúrán belül) rendkívüli mértékben ragaszkodtak a hagyományos mintakincs megőrzéséhez.

E jelenségnek több oka is lehet – tehetjük hozzá.

Az első az, hogy a régészek többnyire a leletek, például a cserepek egyneműsége (hasonlósága) alapján állapítják meg a kultúrák határait. Ezért egy kultúrán belül a cserepek mintakincse szükségképpen egynemű.

A hagyományos mintakincshez való ragaszkodásnak van egy másik magyarázata is, amit Bánffy Eszter nem vehetett figyelembe. A kőkorban és a bronzkorban a székely írásjelek előzményeivel azonos ősvallási jelképek terjedtek el Eurázsiában és Amerikában is.

Ennek köszönhető az is, hogy a székely rovásjelek segítségével lehetséges a szentgyörgyvölgyi tehénszobron lévő jelek értelmezése.

2/b. ábra. A Gizella-kincs avar eredetű turulos korongja;
ugyanúgy a nemiszervén viseli a Ten jelet, mint a szentgyörgyvölgyi tehén

A jelek azonosítása

Az akrofónia folyamatának rekonstruálásával a 90-es évek közepére (Novotny Elemér és mások előmunkálatait követve) Simon Péterrel, Forrai Sándorral és Szekeres Istvánnal jórészt sikerült azonosítanunk a székely betűk egykori szóértékét; azaz megközelítő pontossággal tudjuk, milyen szavakat jelöltek e jelek a születésükkor (a jégkorszak idején). Az akrofónia rekonstrukciója régi magyar szavakat eredményezett, mert az írást a magyar nép alkotta meg. Az így kibontakozó jelentések egységes és jellegzetes vallási rendszert alkotnak, amely az északkelet-eurázsiai és amerikai ősvallási képzetek lényegével azonos.

A rekonstruált szóalakokat amerikai indián emlékek segítségével két esetben is ellenőrizni tudtam (Varga/2002). Az így jobban megismert székely rovásjelek segítségével a szentgyörgyvölgyi tehénszobor rajzolatai a következőképpen értelmezhetők:

- A székely "s" (sarok „szár Óg”, „Heraklész”) megfelelője a tehén lábain szerepel. Ebből következően a tehénszobor egy térbeli világmodell, amelyen az ég boltozatát négy sarokoszlop tartja. Az Urál vidékéről származó párhuzamot közöl Szaveljeva (7. ábra). A Szent Koronán is négy keresztszár hordozza az égboltot jelképező kupola terhét.

- Az "nt/tn" (Ten) jelet a tehén vulvájára rajzolták, a jel hangalakja Ten. Az értelme a teng, tenyész és tehén szavaink értelmével vethető össze. Ezek a tehén termékenységgel összefüggő szerepére, ősanya voltára utalnak. A ten szótag szerepel Athéné nevében is.[4] Fáy Elektől tudjuk, hogy Athéné libiai-egyiptomi égi tehén minőségében viselte a Tahennu vagy Tehennu nevet. Ezekből az összefüggésekből ítélve Szentgyörgyvölgyön Athéné előképének szobra kerülhetett elő. Ismert, hogy Athéné istennő a görög mitológiában jövevény. Most talán arra is fény derült, hogy honnan származott ez a görög istennő.

- A "g" (ég) jel a tehén hátán látható, ami egy egyiptomi ősvallási elképzelést idéz fel. Eszerint Nut istenasszony teste alkotja az ég boltozatát, két keze az egyik horizonton, két lába pedig a másik horizonton éri a földet. Nut testét középen a szélisten tartja. A szentgyörgyvölgyi "ég" jel éppen ezt a képet ábrázolja: az égboltot középen alátámasztja egy függőleges. A jelnek a kínai lolo írásban meglévő párhuzama szintén az „égbolt” szójele. A dozmati regősének csodálatos szarvasának is az oldalán vannak a csillagok.

- A szentgyörgyvölgyi tehén homlokán az "sz" (szár "úr") jelet látjuk. Ez egy méltóságjel, amelyet joggal tettek a fejre, ahol azokat a történelem előtti időktől napjainkig alkalmazzuk (2/a. ábra).[5] A szentgyörgyvölgyi jel a királyi hatalom égi eredetére utalva az égigérő fát ábrázolja. A fában a magyar népmesék szerint öregasszony lakik (azaz a szár jel istennőre is utalhat).


A tehénszobor szimbolikája

A fentiek alapján a 7500 éves tehenet a készítői a négy oszlopon álló égbolt megfelelőjének tekintették, és az anyaistennővel azonosították.

Bár Bánffy Eszter neten olvasott cikkében ökör ábrázolásáról van szó, ez az állat nem ökör, hanem tehén. A termékenységre (az állattal jelképezett istennő ős voltára) utaló Ten jel ugyanis nem a hasa, hanem a farka alatt (a tehén nemiszervének megfelelő helyen) látható.

Ennek az elhelyezésnek és jelhasználatnak megfelel a Gizella kincs avar eredetű zománcozott fibulájának turulábrázolása (2/b. ábra), ahol a Ten jel szintén a nemzőszerv helyén szerepel, a turulmadár azonban már a fiúisten jelképe lehet. E párhuzam arra utal, hogy az ősvallási jelhasználat mintegy 7 000 éven át azonos maradt.

Az égboltot az egyiptomiak Nut istenanyával azonosították s eleink is Enéh ősanyánk csillagszarvas-alakját látták a Tejúton menekülni. Az Athéné névnek a tehén szóval való (Fáy Elek által észrevett) rokonsága alapján a szentgyörgyvölgyi tehénszobor Athéné előképét, vagy megfelelőjét ábrázolja.


A jelhasadás

A tehénszobor jeleinek kitűnő formai párhuzamai vannak a székely írásban (némelyiknek kettő is).
Feltűnő sajátosság, hogy a szentgyörgyvölgyi jelek vonalait esetenként többszörösen húzta meg a rajzolójuk. Ezeket a székely-magyar jelhasználat esetenként leegyszerűsítette, de megőrizte a többvonalú változatot is.

3/a. ábra. A budapesti hun jelvény a részben betűkkel, részben szójellel, balról jobbra írt éSZAKi sarok szöveggel (balra); a nagyszéksósi hun nagyszíjvég a sarok, felette az Egy szójellel (jobbra)

Például a lábakon látható sarok fogalomjel három vonallal van megrajzolva, míg a neki megfelelő székely "s" betű csak egyetlennel.

Azaz a három, vagy több vonallal rajzolt változat mellett (amelyet megtalálunk a budapesti hun jelvényen) kialakult, vagy használatban maradt az egyetlen vonallal rajzolt „sarok” jelváltozat is (például a tusnádi ligatúrában és a székely írásban).

Hasonló a helyzet a "Ten" jellel is, amely a székely "nt/tn", valamint a "tprus" jellel egyaránt rokonítható (mindkettő az isteni ős jelképe, de a „tprus” jelnek háromszor van megrajzolva az ága).
A többszörösen kihúzott vonalú jelváltozatok hieroglifikusak (ősvallási jelentőségű, képszerű szójelek) maradhattak. Az egyvonalúak pedig lineáris szótagjelként, vagy mássalhangzójelként szolgáltak tovább.

Azaz egy ősi fogalomjel kettéhasadásának (és a keletkezett jelek párhuzamos alkalmazásának) lehetünk a tanúi. A jelhasadás miatt az alább tárgyalt négy szentgyörgyvölgyi jelnek a székely írás jelkészletében hat jel felel meg, mert a "sarok" és a "Ten" hieroglifának a székely írásban az egyvonalú és a háromvonalú változata is megőrződött.

A megkettőződött jelek az akrofónia folyamatának állomásait illusztrálják. Ez a jelhasadás az értelmezést nem zavarja, de érzékelhetővé teszi az írásjelek kialakulásának: a betűk és jelképek elválásának folyamatát.

a szentgyörgyvölgyi „sarok” szójel három hegy rajza	Permi pecsétgyűrű (Szaveljeva nyomán) a sar+o+k jelsorozattal; a sarok szó leírásának átmeneti állapotát tükrözi	a székely írás „s” (sarok) betűje egyetlen hegy rajza

3/b. ábra. A szentgyörgyvölgyi "s" (sarok) jel hegységet ábrázol; amelyhez hasonlót találunk sztyeppi tárgyakon; ebből a többszörös vonalú jelképből alakult ki az egyetlen vonallal rajzolt írásjel (előbb szójel, később betű); eredetileg mindkét változat "sarok" jelentésű volt

szentgyörgyvölgyi „égbolt” hieroglifa	a kínai lolo írás „égbolt” szójele	a székely írás „g” (ég) jele

4. ábra. A szentgyörgyvölgyi "g" (ég) jel;
az alkotó a nyomatékosítás kedvéért többször meghúzta némelyik vonalat

a szentgyörgyvölgyi szár„úr” szójel	A kecskefej alakú hettita tar szójel a világoszlop (a szár) jele mellett egy szóeleji t-sz hangváltozásra utal	a székely írás „sz” (szár) betűje

5. ábra. A szentgyörgyvölgyi "sz" (szár "király") jel a Tejút
(az égig érő fa és a véle azonosított isten) ábrázolása

a szentgyörgyvölgyi „Ten” hieroglifa	a székely „tprus” (tapar us„szabír ős”) mondatjel; az isteni ősapával azonosított fa rajza	a székely „nt/tn” (Ten) jel; az istennel azonosított fa rajza

6. ábra. A szentgyörgyvölgyi Ten jel "ágait" háromszor húzták meg; az egyszerűbb forma megőrizte a Ten jelentést (ebből lett a székely „nt/tn” írásjel); a változatlan többvonalú forma pedig szimbólumként szolgált tovább és a mindennapi íráshasználat céljaira kevésbé alkalmas tprus (tapar us „szabír ős”) jelképben maradt ránk

Ellenőrzést lehetővé tevő rendszerek

Az értelmezést és az olvasatot bizonyítja, az ellenőrzését lehetővé teszi, hogy a feltárt jelentések és hangalakok több rendszert is alkotnak.

- A jelek alakja képszerűen mutatja be a jelek jelentését (a ten és a szár jel az égigérő fát, a sarok jel a sarkokon elképzelt világhegyet, az ég szójele pedig az eget tartó fát ábrázolja).

- A jelek alakja és jelentése megfelel a tehén testtájainak (a világoszlop jele az oszlopszerű lábakon, az égboltozat jele a boltozatszerű háton, a méltóságjel meg az irányítást végző fejen található)

- A tehénszobor egyúttal egy térbeli világmodellt is alkot, bemutatva az ősvallás világról alkotott elképzelését (a világoszlop jele a világmodell oszlopaira, az égboltozat jele pedig az ég boltozatára került; a boltozat két végpontján lévő szár „úr” és Ten „isten” jelek a boltozatot az úristen-nel azonosítják, amivel illusztrálják azt az ősvallás tételt, hogy az istenek az égben laknak).

- Az elolvasott ősi magyar szavak mindegyik rendszernek megfelelnek.

- A hasonló alakú székely jelekből kiinduló akrofónia-rekonstrukció a Ten, szár, sarok és ég szavakat eredményezte, azaz segítséget adott a jelentés és az olvasat meghatározásakor.

A tehénszobor grafikai rendszere több szemantikai rendszerrel (a testtájak, a világmodell, a székely írás és a nyelv rendszerével) is ellenőrizhető. Külön-külön és együttesen is kifogástalanul zárt, azaz önmagát bizonyító erejű rendszerekről van szó. E jelképrendszerek széleskörű elterjedtségét három további tárggyal is alátámaszthatjuk (2. és 6. ábra).

7. ábra. Az uráli, medve alakú plakett hátán szintén az eget tartó fa rajzát (az égszójelet),
lábain pedig a világoszlop jelképét (a Tejútra utaló jó szójelet) találjuk (Szaveljeva nyomán)

Összegzés

A szentgyörgyvölgyi írásemlék alapján e tájon 7500 évvel ezelőtt a magyar ősvallás jelképeit használták. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a területen magyarok (a magyarok elődei) éltek, bár ez a legkézenfekvőbb következtetés. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor jelei azt bizonyítják, hogy a készítői a magyar ősvallás hatókörzetében éltek, ismerték és használták a magyar ősvallás kifejezéseit és jelrendszerét.

Egyet kell értenünk Bánffy Eszterrel, amikor azt írja a fent említett tanulmányában: "korainak tartom azokat a fantáziadús elméleteket ... amelyek ... már ezt a neolit-rézkori egységet is indoeurópainak értékelik."

A szentgyörgyvölgyi tehénszobor igazolja a genetikusokat is, akik az Eu19 génkombináció eloszlása és története alapján arra következtetnek, hogy a magyarság még a jégkorszak vége előtt benépesíthette a Kárpát-medencét.[6]

A jégkorszak leghidegebb periódusában a Kárpát-medence magyar népessége a balkáni refugiumba (menedékbe) húzódhatott vissza, majd Kr. e. 10 000 táján és azt követően visszatért oda. E visszatérés egyik jele a szentgyörgyvölgyi tehénszobor.

A lelet alátámasztja Mario Alinei professzor következtetését is, miszerint az etruszkok a magyarok legközelebbi rokonai, akik a Kárpát-medencéből vándoroltak Itáliába (Alinei/2004).

8. ábra. Jelekkel borított (létra, Nap és fa rajzával díszített) medve Dubov nyomán

[1] A lelet a Göcseji Múzeumban 93.112.41. leltári számon agyag szoborként van nyilvántartva s a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán tekinthető meg. A rövid szemrevételezés (fajsúlya, tömörsége, kagylós törése, a kopások kifényesedése) alapján lehetségesnek tartottam, hogy a szobrot süttői vörös mészkőből faragták ki, de az ellenőrző vizsgálat megerősítette, hogy egy kitűnő minőségű égetett agyagtárgyról van szó. A Magyar Nemzeti Múzeumban hasonló minőségű műtárgymásolatot készítettek a Sindümúzeum számára, amely a veleméri kiállításunkon megtekinthető.

[2] Bánffy Eszterrel még az ásatás idején találkoztam Szentgyörgyvölgyön. Mivel már a 90-es években is az volt a meggyőződésem, hogy a székely írás előzményét évezredek óta használták a Kárpát-medencében és máshol is, jeleztem a régésznőnek, hogy várható olyan lelet előkerülése, amelyen a székely rovásírással rokon "díszítés", vagy felirat lesz és ennek értelmezéséhez felajánlottam az együttműködésemet is. Az ismételten felkínált segítségemet azonban nem fogadta el, minden tudományos igényű együttműködés vagy párbeszéd elől mereven elzárkózott. Azt azonban elmondta, hogy a "Bronzkori magyar írásbeliség" című, 1993-ban megjelent kötetemet elolvasta, mert bronzkorosként "minden hülyeséget" el kell olvasnia. Érdekes, hogy ekkor bronzkorosnak mondta magát, talán a bronzkor iránt is megnyilvánuló érdeklődése miatt.

[3] A véletlen egyezés lehetőségét a matematikai valószínűségszámítás kizárta. A szentgyörgyvölgyi szójelek és a székely írásjelek származási kapcsolatban vannak egymással.

[4] Kérdés, hogy az Athéné név nincs-e genetikus kapcsolatban az etruszk Uni, az ugariti Anat és a magyar Enéh nevével is?

[5] A nagyszentmiklósi kincs egyik ősvallási eredetű ábrázolásán is az istenalak fején szerepel a méltóságjel (Varga/1998/76). A Napot jelképező mistelbachi avar boglár is a ló homlokát díszítette.
[6] Nagy jelentőségű cikket közölt a Science 2000. november 10-i száma a 17 legismertebb genetikus (Ornella Semino és társai) tollából. E cikknek tanulmányunk szempontjából az a legérdekesebb tanulsága, hogy a Kárpát-medence mai lakossága (a magyar nép zöme) körülbelül 35-40 ezer év óta él itt.

A cikk adatai szerint az M173 mutáció egy olyan ősi eurázsiai genetikai jel, amit az Európába érkező Homo sapiens sapiens csoport magával hozott (a Közel-Keletről ide vezető úton keletkezhetett). Az az embercsoport, amelyet e géntípus jellemez, Európa benépesítésével egyidejűleg megjelent Szibériában is, ahonnan néhány csoport végül az amerikai kontinensre vándorolt át.

Az M173 mutációnak két altípusa van, az Eu18 (ez Nyugat-Európában gyakori) és az Eu. 19

Az Eu19 típus Kelet-Európára jellemző, de tekintélyes gyakorisággal van képviselve Észak-Indiában, Pakisztánban és Közép-Ázsiában is. Tekintve, hogy a mai magyarságban az Eu19 aránya Európában a legmagasabb (66%), ebből az következik, hogy a magyarság Európa legelső telepesei közül való, de népünk egyes csoportjai, vagy a közeli rokonaink eljutottak Közép-Ázsiába és onnan Amerikába is.

Ez a genetikusok által leírt folyamat felvázolja azt az utat, amelyet a magyarság csoportjai bejártak, s amelyet a magyar őstörténet kutatóinak vizsgálniuk kell. Ez az út megegyezik azzal, amit a székely írás legkorábbi jelei és emlékei (az „f” rovásjel és a Jóma ligatúra) alapján rajzolhatunk.

A kiindulópont a 40-50 ezer évvel ezelőtti Közel-Kelet. Az innen elkezdődött vándorlás kb. 10 000 év alatt elérte a Kárpát-medencét, Közép-Ázsiát, Szibériát és Amerikát is. Az Amerikába jutott csoportok sohasem jöttek vissza; a szibériai és közép-ázsiai magyar, vagy magyarral rokon népcsoportok maradékai (szkíták, hunok, avarok, szabírok, magyarok) azonban a népvándorlásokkal eljutottak a Kárpát-medencébe, ahol egyesültek az itt őshonos véreikkel.

Az egyik utolsó veleméri fazekas, Bicsák Jenő helyreállított korongja a Sindümúzeum kiállításáról, korongján a Cseke János magyarszombatfai fazekas fiai által készített agyagmásolat a szentgyörgyvölgyi tehénszoborról (sajnos, ez a szobrocska az égetés közben keletkező gőz miatt szétrobbant)