Cserépmadár Szállás

9946 Velemér, Fő utca 7.
Telefon: +36 20 534 2780
E-mail: foglalas@cserepmadar.hu
3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, étkező,
hatalmas kert erdő és patak között
2 hétre elegendő őrségi túraterv

JELKÉPEK

A veleméri Szentháromság-templomban is megtaláljuk azokat a jelképeket, amelyeket a kereszténység még az ősvallásból vett át, s amelyek régi írások jeleivel is azonosíthatók. Ezek a templomi jelképek a különböző ősi írások jeleivel, meg népi hieroglifákkal is rokonságban vannak, mert az antik írások több jelüket a kőkori ősvallás jelkészletéből kapták. Ilyen a "Nap", a "lyuk", az "ős", az "Egy", a "nagy", a „kereszt” és a "sugaras Nap" jele.

Az ősvallás jelképrendszere a régészeti leletek alapján még a kőkorban alakult ki és az eltelt idő alatt igen széles körben elterjedt. Ezért találjuk meg a jelek megfelelőit többek között az amerikai indiánoknál, a székely rovásírás-ban meg a hettita hieroglif írásban is. A jelek egykor egy ősi szó- szótagoló írás jelei is voltak, amellyel fonetikus szövegeket lehetett lejegyezni már a kőkorban is. Az akrofónia rekonstrukciója alapján e jelkészlet a magyar ősvallás számára készült. Azaz a kereszténység közvetve, vagy közvetlenül magyar eredetű ősvallási jelképeket vett át, s ezek egy része maradt meg a veleméri templomban is. Az ősi jelkészlet elemeit máig használja a népművészet. Például a fazekasok jelkincsében (debreceni csigacsináló bordán, magyargyerőmonostori kályhacsempén, korondi gyertyatartón, veleméri rajzos sindün, magyarszombatfai tányéron) is találunk ősvallási eredetű jeleket. Ez a kőkori jelkészlet a világ részeit ábrázolta (hegyet, folyót, fát, égitestet), a korabeli világnézet illusztrációs igényeinek megfelelően.

Kep14 Kep15

A veleméri Szentháromság-templom Szentháromság-jelképe; a három koncetrikus kör évezredek óta használt jelkép A jel előképe Kolozsvárról, a Tordos-Vincsa kultúra korából (Makkay János nyomán)

A SZENTHÁROMSÁG JELKÉP

A szentélyt és a hajót elválasztó diadalív szentély felőli oldalának tetején található a Szentháromság-jelkép. Ez a templom legnevezetesebb jele, mert a keletelt templomba Szentháromság napján beeső hajnali fénysugár éppen ezt a jelképet világítja meg. E pillanat átélésére minden évben zarándokok serege érkezik Velemérre.

A három koncentrikus körből álló szimbólum egy jelmontázs (ligatúra), amiből a külső kör a Napot jelképezi. A jelmontázs belsejében lévő további két koncentrikus kör pedig egy kutat ábrázol. Ez pontosan azonos a legkorábbi sumer írás kút jelével és a székely írás "ly" (lyuk - azaz forrás) jelével is. A Nap és a kút/forrás ilyen összekapcsolása a Kőhalmi Katalin által feljegyzett szibériai mítosz segítségével magyarázható meg. E szerint az életet jelképező folyó (azaz a Tejút) forrása a Nap. E gondolat valamikor széles körben ismert lehetett, mert megtalálható indián jelmontázsokban (például egy azték pajzson) is. Megjelenik ez a nézet a magyar népművészet égigérő fát ábrázoló alkotásain is, ahol a fa csúcsán ott van a Tejút hasadékának ábrázolása. Ilyen égigérő fa az egyik veleméri rajzos sindün is látható.

Kep16

Mandorla a veleméri templom diadalíve felett (Jézus testéből jobbra is, meg balra is két zöld sáv lép ki, azaz a Megváltó azonos a kettőskereszttel); a mandorla a székely "us" (ős) jelének változata; a kettőskereszt a székely írás "gy" (Egy) jele

Kep17

Kettőskereszttel azonos isten; hurrita stílusú relief az Assur-i Assur-templom kútjából

Kep18

Kubánvidéki hun diadém dísze

Kep19

Hun szíjvég „ős egy” felirattal Bóna István nyomán

Kep20

A székely írás „gy” (Egy) jele

A mandorla

A mandorla a Tejút hasadékában karácsonykor születő napisten ősvallási jelképéből keletkezett. Ennek megfelelően a keresztény jelkép-változatokban gyakran Máriát és a kisdedet találjuk. A székely írásban az "us" (ős) jele felel meg e jelképnek, mert az ősvallás szerint a napisten leszármazottai vagyunk. Az "us" jelet használták a veleméri fazekasok is. Ez az obi-ugor párhuzamokkal rendelkező ábrázolási konvenció (és Kolossa Elek veleméri adatközlő tájékoztatása) egyértelművé teszi, hogy a veleméri fazekasok ismerték ennek az ősvallási jelképnek a jelentését.

A veleméri templom mandorlája tulajdonképpen jelmontázs, mert a belsejében megtalálható a kettőskereszt is.

A kettőskereszt

A veleméri mandorla érdekessége, hogy Jézust a testéből kilépő zöld sugarak a kettőskereszttel azonosítják (akár a koronázási paláston a magyar uralkodót, vagy az Assur-i hurrita relief istenét is). A kettőskereszt szintén ősvallási eredetű Tejút-jelkép (ezért használták a hunok is, és ezért került a magyar címerbe is). Egy újabb jelpárhuzam, amelyet a kereszténység az ősvallásból, a hunoktól örökölt. A székely írásban a kettőskereszt a "gy" hang jele, amit szabályszerűen Egy-nek kell kiolvasni (például az énlakai rovásfeliratban). Ez a szó istenünk jelzője, az egyház szavunkban ma is "isten", vagy "szent" értelemben használjuk.

A kettőskereszt és a mandorla együtt "Egy ős"-ként elolvasható hieroglifikus feliratot képez. Hasonló szövegű mondatjelet hun csaton is találunk. Ez megengedi annak a feltételezését, hogy ez az ábrázolási hagyomány a hun, vagy avarhun vallás jelkészletéből maradt ránk. A hunok és az avarhunok is keresztények voltak (részben), ami kitűnő lehetőséget kínált az ősvallás jelképeinek átadására a keresztény vallás számára.

A diadalív jelentése

Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy a veleméri templom építői a templomot úgy építették, hogy a templom egyes részei jelképként szolgáljanak. Hiszen köztudott és elfogadott, hogy egy mondanivaló kifejezése és illusztrálása érdekében keletelték az egész épületet s helyezték el egyes ablakait a kor általános szokásának megfelelően. Nincs okunk azt hinni, hogy csupán a freskók hordozták a jelentést, hiszen a freskók a templomépület keletelése nélkül nem lennének képes kifejezni a kívánt gondolatot. A mondanivalót az egész épület és némelyik részlete hordozza és fejezi ki. A kérdés csak az, felismerjük-e, hogy a templom melyik részlete hordoz jelentést, s milyen jelentésről lehet szó.
A diadalív alakja miatt kézenfekvően gondolunk arra, hogy az égbolt ívét, vagy egy égigérő hegyet ábrázolhat.

Kep21

A hettita "nagy" szójel (Diringer nyomán) egy hegyábrázolás; hasonló hozzá a székely írás "n" (nagy) jele, csak azt a rovástechnológia miatt függőlegesre állították 

Kep22

A hettita hieroglif írás „hegység” jele

Kep23

Ez az ív a kínai és a hettita írásban is a "nagy" szójele. A székely írás-ban nekik felel meg az "s" (sarok) és az "n" (nagy) jel is. Ezek nyilvánvalóan genetikus kapcsolatban vannak egymással, azaz az ősvallás (amelyből az írásalkotók merítettek) szintén ismerhette e jelkép valamilyen változatát. A domború ív alak Istenünk máig használt nagy jelzőjéhez (a hegyesebb változat pedig a sarok fogalmához) kötődhetett.

További szempontot jelent az ív jelszerűségének vizsgálatakor, hogy az Istent jelképező függőleges ligatúrákat a székelyek hasonló jelekre állították például a tusnádi sziklarajzon és az énlakai unitárius templomban is. Azaz az Isten helye a magyar hagyományban egy ív alakú jel fölött van, amiből következően a veleméri ív is jel.

Erősíti a diadalív jelszerűségébe vetett meggyőződésünket az a tény, hogy a diadalív a templomhajóból nézve a legfontosabb felület, mert alatta zajlik a szertartás legfontosabb része.

A freskók is kiemelik a boltív fontosságát, mert a boltív tetején mindkét oldalon a legfontosabb jelentést hordozó, ősvallási eredetű jeleket találjuk (a szentély felől a Szentháromság-jelképet, a hajó felől pedig a mandorlát Jézus Krisztussal).

E festett mandorla a hettita hieroglif írás "hegység" jele szerint is összetartozik a hegy ábrázolásával - azaz joggal gondoljuk jenetést hordozó elemnek a veleméri diadalívet.

Kep25

A hettita hieroglif írás Nap szójele küllőkkel

Kep26

A székely írás „ü” (üdő „idő”) jele sugarakkal; a sumer Utu napisten neve „idő” jelentésű volt

Kep24

A küllős fénykör jelentése

A kereszt

Krisztus keresztje is ősvallási jelkép, ugyanis a római korban a "keresztrefeszítésekhez" nem keresztet, hanem csupán egy cölöpöt használtak. Ezek képe a későbbi ábrázolásokon kezdett hasonlítani az ősvallásistent jelképező keresztjéhez. A kereszt a székely írásban a "d" (Du, Dana "a főisten neve") jele. A veleméri kereszt vízszintes szára ennél magasabban van, ezért inkább a székely írás "i" betűjére emlékeztet, amely talán az isten szó jele.

Kep27

A székely rovásírás „d” (Du/Dana)

Kep28

és „i” (Isten) jele

A küllős fénykör

A fentieken túl még egy ősvallási párhuzammal rendelkező jelképet találunk a veleméri templomon, a küllős fénykört. Ez egy szokásos napábrázolás. Megtalálható a 4. ábrán látható Krisztus-képen is, meg a külső falon is , egy meglehetően romlott változatban. Ez utóbbi a valaha itt létezett Szent Kristóf freskó egyetlen maradványa, ugyanis csak a szent fejét övező fénykör egy darabja maradt meg (a túristák általában napóra maradványának nézik). Erről pillanatnyilag nincs fényképem, ezért helyette a közeli Mártonhely templomának Szent Kristóf freskóját érdemes megnézni (ugyanaz az Aquila János festette, ezért a két kép hasonló lehetett). E küllős napábrázolásnak is van megfelelője a hettita hieroglif írásban (4/b. ábra), valamint a székely írásban (ott az "ü" jele felel meg neki) és egy prehisztorikus oltáron is.

Következtetés

A veleméri templom némelyik itt vizsgált, ősvallási eredetű jelét (például a keresztet) a kereszténység általánosan használja, ezért pusztán a jelek létéből különösebb következtetést nem lehet levonni (legfeljebb a számuk tűnik szokatlanul nagynak). Az azonban feltűnő, hogy a veleméri rajzos sindük és a fazekasjelek tanúsága szerint a velemériek szinte napjainkig ismerik és használják az ősvallás jeleit (rontáselhárító jelként, vagy díszként). Feltételezhetjük ezért, hogy e jelek a templom építésekor (ezt a stílus alapján az 1200-as évekre teszik) a környéken általánosan ismertek lehettek, és ezért kerültek ilyen nagy számban alkalmazásra ebben a kis templomban. A kérdésről akkor tudnánk többet mondani, ha több középkori templomunkban is felmérnénk a hasonló, ősvallási eredetű jeleket és ezek alkalmazásáról átfogó képünk lenne.

A közeli mártonhelyi gótikus templom külső falán mindenesetre a székely „j” eredetibb változata jelzi a jó „folyó” szavunkat Szent Kristóf lábainál.

Figyelembe kell venni a hun párhuzamokat (pl. az "egy ős" mondatjel hun párhuzamát) és ama tényt is, hogy Velemér neve hun kori lehet (Balambér hun uralkodó és Valamár gót uralkodó neve is azonosítható vele). Mindezeket összevetve lehetségesnek kell tartanunk, hogy e jelek végső soron hun, vagy avarhun eredetűek és a korabeli lakosság továbbélését, vallási gyakorlatuk folyamatos fennmaradását bizonyítják.

 

Jegyzet

1 Az Anonymusnál fennmaradt Enedubeliánus név ugyanis (amely a Névtelen jegyzőnél az isteni eredetű Álmos ősének neveként maradt fenn), a honfoglalók isteni triászának (Enéh anyaistennőnek + Du főistennek + Bél fiúistennek) a neveit rejti. Ez egy sajátos sztyeppi Szentháromság tiszteletét bizonyítja a honfoglalóknál.

2 Veleméren hamarabb volt iskola, mint New Yorkban; az egy főre eső látogatók, koncertek, tudományos előadások és műgyűjtemények (Varga Sándor fazekas hagyatéka, Tőke Zsuzsa, Dávid Éva és Balogh István Péter festőművész gyűjteménye, Sindümúzeum) száma nagyobb, mint Párizsban stb.